26/10/2022
MEGÖLÖD!
- Megölöd, nem érted? Megölöd!
A lány torka szakadtából üvöltött. Osztálytársa közben egyik kezével a fiút fojtogatta, a másikkal annak arcába csapott. Egyszer, aztán még egyszer, amíg az a székre nem rogyott.
A tanár ekkor lépett be.
- Ne üvöltözzenek - mondta, aztán kisétált, mintha észre se vette volna a szétdúlt padokat, meg a szétzúzott szemetest. Meg az arcot. Azt az arcot, amit a lány nem felejt.
- Miért nem védekeztél?
- Nem tudom. Nem tudok. Nem tudok bántani másokat.
- Csupa vér vagy.
- És? Nem fáj.
- Szóljak valakinek?
- Nem kell. Majd osztályfőnökin úgyis visszahalljuk, mi volt.
- Mert, mi volt?
- Hát... hogy megint nem bírtunk magunkkal.....
Sem a fizikai, sem a lelki bántalmazás nem maradhat a kamaszok zárt körében. A tanár nem lehet immunis arra, ha valaki megveri a másikat, mert a testi sértés a másik megsemmisítésére tett kísérlet. Az ilyen inzultus nem csak azokat érinti, akik verekszenek, hanem azokat is, akik ott vannak, akik látják, de még azokat is, akik hallják, vagy elbeszélésből ismerik.
Mert ez a konfliktus természete. Akkor is érzelmeket generál, ha valaki nem közvetlenül érintett benne.
Hogyan kezeli az iskola a fizikai atrocitást? Ott van az iskolarendőr, ha van, meg a szétválasztás...
Az egyik megy a retorziók színhelyére, a másik meg arcot mosni. Az egyiké a büntetés, a másiké a látszólagos támogatás.
Akik körülöttük vannak, semmit sem kapnak, vagy legjobb esetben egy beszélgetést.
Ha kapnak.
Mi oldódik meg? Semmi.
Mik a konfliktuskezelés minimumfázisai, ha nem tüneti enyhítésről van szó, hanem feldolgozó, prevenciós munka zajlik?
1. Beszélgetés a közvetlenül érintettekkel együtt. A konfliktusban kialakult érzések megismerése, megélése.
2. Beszélgetés az osztállyal vagy akik jelen voltak. Mert ki kell mondani azokat az érzéseket is, amik a közvetlen környezetben keletkeztek. Meg kell élni együtt, mert jó eséllyel traumatizálódik az ember.
3. Beszélgetés a szülőkkel, külön.
4. Beszélgetés a szülőkkel és a közvetlenül érintettekkel, mert a közösen adott reakció is fontos, hiszen gyermekén keresztül a szülő is érintett.
5. Közös célok és annak megfogalmazása, hogy "én mit tehetek érted".
6. Annak kimondása és rögzítése, hogy ki mit vállal az elszenvedett ártalmak csökkentése érdekében. ("Jóvátétel")
7. Annak kimondása, mit vállalunk a közös jövőért.
És mindezek után kontroll, kontroll és azonnali közbeavatkozások.
Nem, a gyerekek között ma már NEM OLDÓDIK MEG MAGÁTÓL minden konfliktus. És látható, hogy egy ideális állapot nem egy 45 perces óra keretét jelenti, hanem a folyamatos munkát.
Mert nincs, nem létezhet olyan közösség, amelynek a tagjai bántják egymást. És nem létezhet olyan közösség sem, amely tagjai más közösségeket bántanak.
Sokan mondanak idealistának. A 25 letanított év alatt egyet azonban megtanultam. A tanár munkája nem kizárólag a tananyag hű tolmácsolásában rejlik. De higgye el mindenki - a csoportszabályokat mi, Fölnőttek tesszük le az asztalra. Akkor is, ha a gyerek azt látja, hogy az apja férfi létére az osztálytárs anyját leüvölti lassú parkolás miatt, és felteszed a kérdést, na, akkor hogyan tovább? Hogy fogod elvárni, hogy toleráns legyen, hogy empátiával forduljon a társai felé, hogy tisztességesen beszéljen a lányokkal és a fiúkkal is? Ilyenkor csak a tanár marad. Mert akárki akármit mond, és én állok a cunami elébe - tanárként a csoportom olyan, amilyennek engedem lenni. A kereteket mi rakjuk le. Hiteles vagy és fontos számodra mindenki? Akkor ne sétálj tovább egy legyintéssel, mert ezek a Fölnőttek a te gyermeked sorsát veszik majd a kezükbe.
(fotó:pixabay-counselling)