04/02/2022
G*******s B*****s
Ülök a trafikban. Egy órája senki be se néz. Hallom, nyílik az ajtó, felveszem a maszkot. Egy sugárzó, elegáns, magas hölgy lép be. Kék G*******s-t kér. Őszintén sajnálkozva közlöm, hogy nincs, nem tartunk. Erre ő könyörögve:
Neeee! Mondja, hogy van!
Sajnálom, nem tartunk. Elmesélem, miért, ha van ideje.
Sajnos nincs, most nem tudom meghallgatni. - és kilibben.
Így hát ez bennem maradt. Ezért most elmesélem nektek.
1986-ban kezdődött. Már egy éve dolgoztam a minisztériumban, mint a dohányipar szakreferense. Az egyik dohánygyár a négy közül meglehetősen alsó hangon működött, ezért úgy döntöttek, hogy egy licenc szerződés alapján gyártott cigaretta kihúzná őket a bajból. Francia márkára gondoltak, de a S***A, a francia dohányipar nemigen mutatott nagy lelkesedést a megkeresésükre. A B*****é csoport azonban érdeklődést mutatott. Elkezdődtek a tapogatózó tárgyalások, melyeket én tolmácsoltam le a gyár vezetése és a francia üzletkötők között. Akkoriban ez kizárólag a szakkülker közvetítésével folyhatott, én viszont még mindig közismert voltam a francia kapcsolataimmal és a nemzetközi ázsiómmal, így talán vonakodva, kicsit mégis fellélegezve, hogy a műszaki-technológiai tartalmakat mégse nekik kell végigszenvedni, engedték, hogy belefolyjak a tárgyalások ezen részeibe. Mozgalmas, szép hónapok voltak, a franciák meghívták a vállalat vezetését Párizsba egy kis puhításra, velem együtt, akiről azt hitték, hogy mint miniszteriális ember, befolyással lehetek a döntésekre. Én meg nem világosítottam fel őket, hogy a minisztériumi pozícióm a lehető legalsó szinten van, az ostorvégen.
Párizsban nem is igazán történt más, mint a bemutatkozásuk, és a dohánygyár vezetőinek fejedelmi ellátása. Luxus szálloda, nagyvonalú vacsorák, bateau mouche, Moulin Rouge, pezsgő, foie gras… az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő csak kapkodták a fejüket, az álmos határszéli kisvárosból még nem igazán jutottak el ennyire messze, és ilyen körülmények közé, Merevek voltak, visszafogottak, leginkább egymást figyelték gyanakodva, nehogy valamelyikük megsértse a pártfegyelmet, és szerintem fejben folyamatosan számoltak, hogy erre a megvesztegetésre mivel és mennyivel kell majd fizetniük, feltéve, ha nem mindjárt hazaérkezésük után kell elszámolniuk a kémelhárításnál. Az ő világuk még valahol a hatvanas években állhatott meg, mindig is ez volt a benyomásom, amikor lelátogattam hozzájuk a gyárba.
A tárgyalások aztán megrekedtek, mert az egyetlen igazán piacképes márkájuk a F**e volt, ők azonban nem ezt akarták bevezetni, tekintettel a gyár elmaradott technológiai gépsorára, így inkább a B****sról kezdtek tárgyalni - titkos álnevet adván a márkának, nehogy kiszivárogjon valami a konkurrenciához. Aranyos konspirációs színjáték volt, hiszen a kutya nem ismerte sem itthon, sem távol-s-közel. Ez a márka azonban semmilyen piaci potenciált nem akart felmutatni, bármilyen jóindulattal is próbálták modellezni a hazai piacon.
Aztán váratlanul egyszer csak megjelent a S***A is. Ők nem pöcsöltek holmi lekenyerező meghívásokkal, jobban tisztában voltak az állami bürokrácia léptékeivel, elég gyorsan és célratörően csaptak bele a tárgyalásokba. A gyár (velem együtt) a Gi****s-t szerette volna a hazai piacon látni, a neve könnyen kimondható, jól ismert márka volt, a franciák azonban ragaszkodtak a G*******s B*****s-hoz. Értem én, hogy ezt a márkát szánták a keleti piacra, főként Romániába, a gyár adottságaihoz is jobban illeszkedett, ez a verziója kifejezetten fiatalos dinamikájú volt, és még a hagyományai is történelmiek. Apró érdekesség, ami a márka körüli kutakodásaim eredményeként elém ugrott, amit talán már a márkatulajdonosok is elfeledtek: a márka eredeti neve Hongroises (Magyar) volt 1876-tól 1910-ig. https://fr.wikipedia.org/wiki/Gauloises
Az üzleti tárgyalásokon nem vettem részt, a technikai, technológiai, alapanyag ellátási előkészületekben viszont elég élénken. Így esett, hogy a licenc szerződésen az én aláírásom is szerepel. (A rendszerváltás ránkszakadtával otthagytam a minisztériumot, és gründoltunk egy görög-magyar külkereskedelmi céget a dohányipar roncsainak ellátására, meg persze a nagy szabadságot megünneplendő grandiózus háromszög ügyletek tető alá hozására.) A licenc tárgyalások végén már ebbéli minőségemben vettem részt. (Pici adalék a minőségi fejlődésre: míg miniszteriális koromban a ház kulcsos Ladájával jártam le a gyárba, cégem képviselőjeként egy frissen vásárolt vadiúj 535-ös BMW-vel. A Ladából kikászálódva a hosszas, zajos vezetés után három kávét kellett belém tölteni, mire életképessé váltam újra, a BMW-s utak kéjesek voltak, 300 km után kipattantam a volán mögül, és lehengereltem a tárgyalópartnereket.)
Az új termék bevezetésére a franciák eleinte nem fordítottak sok erőforrást, megbízták a magyar központi elosztót. Egy szál (igen tehetséges) francia leány foglalkozott a marketing előkészítéssel és munkával, ám elég gyorsan sikerült meggyőznöm a franciákat, hogy kellene egy magyar rezidens, aki folyamatos jelenlétével segíthetné a kezdeti lépéseket a márkával. Feleségem éppen második gyermekünkkel volt otthon, kérdés nélkül elfogadták a javaslatomat, hogy őt bízzák meg vele, pedig ők eleinte rám gondoltak. Így lett ő a S***A közvetlen alkalmazásában a márka hazai képviselője.
Aztán amikor a franciák egy fél évre rá látták, hogy van itt potenciál, megalapították a magyarországi képviseletüket, melynek fennállása végéig marketing vezetője lett, 12 éven át. Csodálatos, pörgős, gazdag időszak volt, álomcsapattal, két évente cserélődő fiatal, francia igazgatókkal, akik között voltak igen tehetségesek is. Rengeteget dolgozott, tanult és tapasztalt.
Alólam aztán kiszerveződött a dohányipar, a multiknak nem volt szükségük rám, így én más területen kezdtem dolgozni.
A S***A végül eltűnt, szétprivatizálták, a márka pár vargabetű után egy multi tulajdonába került.
Szűkösebb évek következtek, majd eljött a trafik koncesszió ideje, persze, hogy pályáztunk egyre. Az országban az első, 1. számú engedély birtokában nyitottunk.
Nagy reményekkel és még nagyobb lelkesedéssel vágtunk bele, szépen is indult, sajnos a nem lojális konkurrencia két évvel az indulás után lefelezte a forgalmunkat. Az elején mindent forgalmaztunk, de voltak olyan termékek, melyek csak porosodtak a polcokon. Így fájó szívvel ugyan, de ki kellett listáznunk kedves márkánkat, a G*******s B*****s-ot.
Ön, asszonyom két és fél éve az első, aki ezt a márkát kéri. Ne csodálja hát, hogy nem tartjuk. Sajnálom, hogy nem élőszóban mondhattam el, írásban a szenvedélyem nem jön át elég szuggesztíven.
Gauloises est une marque de ci******es du groupe Imperial Brands, produite en France jusqu'en 2005, puis en Espagne, et depuis 2014 en Pologne. Créée en 1910[1],[2], en même temps que Gitanes, cette marque a été très populaire en France. Elle a successivement appartenu à la SEITA, à Altadis,...